Kihívások és lehetőségek a beszállítói lánc fejlesztésében

Jáműipari szaknap (2014. február 27.)

Egyre többen és több fórumon foglalkoznak a hazai beszállítói lánccal. De ki minősül beszállítónak?

Röviden az a cég, aki hozzáadott értékkel, illetve valamilyen konkrét termékkel hozzájárul a fő megrendeléshez.  Ebben az értelemben, ma hazánkban csak az autóipart tekintve:

712 cég

115 717 munkavállaló 

akiknek átlagbére 951 €/hó

tartozik a beszállítói lánchoz.

 

Az iménti statisztika 2013-ból származik, 2014-re nézve a számok tendenciája növekedést mutat az új cégek letelepedésének köszönhetően, amelyek kiszolgálásukat a hazai beszállítóktól - s meglepő módon nem Kínától, vagy az anyaországtól – várják.

Magyarországon képesek lennének a KKV-k kiszolgálni a járműipar legnagyobb résztvevőit, mert kreatívak, jól dolgoznak, minőséget adnak annak ellenére, hogy időnként kihívást jelent egy multinacionális cégnek megtalálnia és kiválasztania a megfelelő beszállítóit.

Hogy miért? Lássuk az okokat:

A túlvállalás.

Néhány esetben a hazai kis cégek egyszerűen nincsenek tisztában erőforrásaikkal és kapacitásaikkal. A tárgyalásokon gyakran fűt-fát beígérnek, miszerint ők bizony képesek legyártani egy-egy részegységet, de akár többet is. Csak a próbák közben derül ki, hogy mennyi olyan problémát kell megoldaniuk, melynek orvoslására nincsenek meg az eszközeik. Mindez abból fakad, hogy átgondolatlanul fogadják el a követelményrendszert.

A követelményrendszerek figyelmen kívül hagyása.

Gyakran sem a gyártókapacitásukat, a technikai megoldásaikat, sem a rendelkezésre álló szaktudásukat nem mérik fel a cégek szerződéskötés előtt. Néhányan nagyvonalúan kezelik a minőségi előírásokat, amit azonban a járműipar roppant szigorral kezel.

A felkészületlenség.

A felkészületlenség rányomja bélyegét az együttműködésre. Az autóipar nem vár arra, hogy majd egyszer felkészül a KKV a követelmények teljesítésére, azonnal újabb, jobb lehetőséget keres a piacon. A nemzetközi cégek képviselői arról is beszámoltak, hogy néhány területre jelentős kihívást jelent megtalálni a megfelelő hazai beszállítót, s ha meg is találja, akkor azzal kell szembesülnie, hogy a cég adatok, tények, elemzések hiánya miatt költségtervezési és elemzési gondokkal küzd.

Költségtervezési és elemzési gondok.

Nem, nem a tőkehiányról van szó. Egyszerűen a bekerülési költségeket becsülik alá/fölé/mellé a cégek, vagy egyszerűen nem számolnak a menet közbeni változókkal. Vannak, akik úgy gondolják: legyen meg a megrendelés, aztán valami majd csak lesz... (Óh, magyar optimizmus...)

A nyelvtudás hiánya

Úgy valóban nehéz megérteni egymást, ha nem beszélünk legalább egy közös nyelvet, ráadásul ez a közös nyelv jellemzően az angol vagy a német. Hiába, a műszaki rajz nem beszél, de azért a tárgyalások során csak meg kellene értetnie magát az embernek.

A külső környezet (üzemi tisztaság) csomagolás

Volt szerencsém járni Németországban egy környezettudatos, zöld energia felhasználásával dolgozó gyárban. Elvarázsolt.
Volt szerencsém járni hazánkban egy kovácsüzemben. Nos, az is elvarázsolt... :(

Nyilvánvaló, hogy egy hosszú üzleti tanulási folyamatról beszélünk. Sokéves vállalkozói kulturális lemaradást kell behoznunk a nyugati országokhoz képest, ezért szinte minden megrendelő külön oktatási szisztéma szerint képezi leendő beszállítóit. Erről számolt be a közelmúltban a Suzuki gyár vezérigazgató helyettese is, de említhetem Lantos Gábort a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. SQD menedzserét, vagy Nagy Ádámot a Continental Automotive Hungary Kft. beszállító fejlesztési vezetőjét.

A magyar állam is kiemelten segíti a járműipar fejlesztését, többek között azzal, hogy létrehozott egy online beszállítói platformot, ahová a hazai vállalkozó cégek regisztrálhatnak, kínálva tudásukat és kapacitásukat. Itt előminősítik a cégeket, s aki az adatbázisban szerepel, az sokkal nagyobb valószínűséggel kaphat megbízást. Az online felület a www.hita.hu cím alatt érhető el. (beszállítói adatbázis menüpontot kell keresni)

És mindehhez hogyan társul egy ERP rendszer, jelesül az abas Business Suite?
Nagyon logikusan, hiszen a napi munka során szinte kizárólag elektronikusan történik

• a cégek közötti kommunikáció, 
• a költségszámítás,
• •a kapacitástervezés,
• a projektkövetés,
• a minőségellenőrzés,
• a dokumentumkezelés,
• az erőforrás számolás,
• a raktárkészlet kezelés,
• a számlázás, és a szállítók nyilvántartása,
• az EDI,
• a controlling,
• a kooperációban dolgozó cégek kapacitása.

Ugyan nem hangzott el direktívaként, hogy aki beszállító akar lenni, annak ERP rendszerrel kell rendelkeznie, de ha valaki a fenti listát áttekinti (és ez még nem a teljes felsorolás) akkor ki- ki döntse el: elég-e egy Excel-tábla halmazzal küzdeni a kihívásokkal?

A szaknap gondolatisága és üzenete egyértelmű volt: egy ERP rendszer éppolyan jövőorientált beruházás egy vállalkozás életében, mint bármelyik CNC eszterga vagy lézervágó...

Utóirati:

Az üzleti ebéd jó alkalom volt arra, hogy a konferencián részt vevő és előadást is tartó egyik hazai tulajdonú beszállító cég élénk érdeklődéssel forduljon az abas gyártási funkciói felé. A rendszer bevezetésére vonatkozó tárgyalásokat rövidesen megkezdjük. A cég vezetője azonnal felismerte a számára jelentkező üzleti előnyöket.  Szerintem jól döntött.